Az utóbbi időszakban rendkívül jellemzővé vált a filmes világban, hogy régi klasszikusokat újítanak fel digitálisan vagy 3D-ben. Számtalan ilyen felújítást láthattunk a közelmúltból, ezáltal Hollywood lassacskán átalakult egy remake-gyárrá, aminek egyik következő áldozata a Ben Hur lett. Lew Wallace legendás, eredetileg 1880-ban kiadott regényét a múltban már számtalan filmes feldolgozása volt – egészen pontosan öt –, a mostani azonban mindközül a legalaposabb és leglátványosabb is egyben, de azt azért nem állítanánk határozottan, hogy emiatt megérte a készítőknek újra elővenni ezt az unalomig ismert sztorit.

Mint ismert, a Ben Hur eddigi legismertebb feldolgozása az 1959-ben megjelent, összességében igencsak epikusra sikeredett mozifilm volt, amelyet nem csak rengeteg Oscar-díjjal jutalmaztak, hanem a szakma mellett a nézők is imádták. Ez nem volt véletlen, hiszen olyan pillanatoktól hemzsegett az a mű, mint a legendás gályacsata, az elképesztően izgalmas fogatverseny, amely garantáltan mindenkinek az emlékeibe belevéste magát, aki legalább egyszer látta a művet. A most befutott 2016-os változat kapcsán a történet nem sokat változott, sőt mi több, lényegében ugyanaz maradt, ami valahol érthető is. Magyarán tehát a sztori Judah Ben Hur zsidó hercegről szól – akit Jack Houston alakít –, amint fogadott testvérével, a római hadsereg katonájaként megismert Messalával – a filmben Toby Kebbell – olyan kibékíthetetlen ellentétekbe keveredik, aminek folyományaként a herceget néhány hamis vád mellett árulás gyanújával letartóztatják. A férfit megfosztják trónjától,és rabszolgasorba kényszerítik, miközben hátra kell hagynia húgát, a Sofia Black-Delia által alakított Tirzaht, valamint édesanyját, az Ayelet Zurer által megformált Naomit, illetve szerelmét, Esthert is, akit Nazanin Boniadi alakít a képernyőn.

Főhősünk hosszú évekre egy római gályára kerül, ahonnan váratlanul – egy véletlennek hála – sikerült megszöknie, és a partra úsznia, ahol összehozza a sors Ilderimmel (Morgan Freeman), a dúsgazdag sejkkel, akinek az egyik kedvelt elfoglaltsága a fogathajtás, így Judah-nak megadja a lehetőséget, hogy profi fogathajtóvá válhasson, amivel megkapja a lehetőséget, hogy bosszút állhasson testvérén. Ennek megfelelően Judah fogathajtóként visszatér Jeruzsálembe, hogy a Pontius Pilatus által szervezett fogathajtó játékokon kihívja Messalát, a rómaiak rettegett fogathajtó bajnokát, és ezzel bebizonyítsa igazát, és visszaszerezze illetéktelenül elvett rangját.

A Ben Hur mögött rendezőként Timur Bekmambetov állt, ami azért érdekesség, mert korábban egészen eltérő műfajú, főkánt extrémen intenzív akciófilmekről ismertük a nevét, mint amilyen Wanted vagy a Hardcore Henry voltak. Ennek fényében a rendező kiléte különös választás volt, és ez komoly aggodalmat is váltott ki a mozi rajongóiból előzetesen, amit további aggodalom követett, miután kiderült, hogy az eredeti három és fél órás filmmel ellentétben a mostani feldolgozás alig két órában lett összecsapva. Ebből kifolyólag az új Ben Hur egy rendkívül gyors és pergős elbeszéléssel bíró film lett, alaposan felgyorsítva az eredetiből ismert, alaposan kibontakozó cselekményt és karaktereket, amit most sajnos csak alaposan összesűrítve kapunk meg. Pont emiatt a sztori sok helyen összecsapottnak hat, nem túl jól felépített, már-már zavarosnak tekinthető, mintha arra építettek volna a készítők, hogy mindenki, aki beül a filmre, az látta az 59-es eredetit. Tovább növeli a helyzet súlyosságát, hogy míg az eredetiben a nagyszerű színészi játék mellett olyan párbeszédek kaptak helyet, amelyek mélységükkel levették a lábukról az embert, addig az új részben semmilyen mély gondolatiság nincs. A dilemmák, a hűség, az árulás, a bosszúvágy cselekménye csak oda lett vetve elénk, ellenben egyáltalán nem került kifejtésre, sőt mi több, a forgatókönyvírók olyan közhelyes dialógusokat állítottak össze, amelyek kis túlzással lapossá teszik az amúgy legendásan zseniális cselekményt. Hogy miként kell egy nagyszerű sztorit teljesen elrontani? Valahogy így!

Szintén változott az Ben Hur keretein belül a vallásos szál megközelítése, hiszen itt Rodrigo Santoro által valóban jut szerep Jézusnak, és bár a bibliai események nagyon jól meg lettek jelenítve, ez az eredetiből egykoron kimaradt. Sőt mi több, pont ezért volt egy rejtett varázsa annak, mert egyfajta rejtéllyel, távolságtartóan és filozofikusan adta tudtunkra a vallásos utalásokat, így csak keveseknek adatott meg, hogy mindent és maradéktalanul értsenek.

Amiben az új Ben Hur igazán kiváló, az a látvány. Nem hiába volt a különös rendezőválasztás, Bekmambetov ugyanis valóban rendkívül látványos és intenzív pillanatokkal pakolta tele a művet – már ahol tehette. A rengeteg CGI jelenet és a bullet time alkalmazása például a tengeri csata kapcsán egészen elképesztő pillanatokat eredményezett, de a filmtörténelem egyik ikonikus pillanatainak számító fogathajtó jelenetek kidolgozottsága és megvalósítása is olyan meggyőzőre sikeredett, hogy arra nehezen találni szavakat.

Ha elvonatkoztatunk a legendás eredetitől, az új Ben Hur a többnyire névtelen színészek ellenére sem lett rossz, bizonyára bezsebel majd pár Oscar-díjat, de létjogosultsága nem igazán igazolható az idősebb korosztály számára, így inkább egy fiatalabbaknak készült remake-ről van szó, ami ezen a téren teljesítette a küldetését, de megértjük azokat, akik inkább az eredetinél maradnak majd.

Ócskaság vagy zseniális szórakoztatás? Nehéz eldönteni, hiszen nagyon megosztó film lett a Suicide Squad, azaz Öngyilkos osztag. Már-már divat szidni, mégis szinte mindenki látta és beszélünk róla. A karakterek egyre több helyen köszönnek vissza, például a legnagyobb valószínűséggel sok kis és nagy iskolás fogja Suicide Squad borítójú füzetbe írni a szeptemberi anyagot, Joker fejes radírral radírozni ki a hibákat vagy épp A piros-kék copfos szőke arcképével ellátott kulacsból inni a tízóraihoz készített teát. Bár igaz, hogy 16 éven aluliaknak nem ajánlott, a moziban mégis ültek gyerekek és rengeteg nekik szóló tárgyon tűnnek fel ezek az alakok. Az egy külön kérdés, hogy mennyire tesz jót a gyerekeknek, ha a rosszfiúk alkotják a példaképtárukat, de ma már nehéz lenne kivédeni az ilyesmit.

Miről is van szó? A Suicide Squad, azaz Öngyilkos osztag augusztus elején került a Magyar mozikba, Imax-ban is megtekinthető és bár nem volt akkora várakozás, mint amekkora sok más, szuperhősös filmnél, a visszhangja elég nagy. Nagy, de nem pozitív.

A Warner Bros. 2014-ben már tudta, hogy milyen képregény filmeket fog készíteni 2020-ig, ezt meg is osztották a nagyközönséggel, így a képregény rajongók, filmimádók már nagyon készültek erre a bemutatóra is. Nem azt kapták, amit vártak. A film ezer sebből vérzik - hogy ezzel a divatos kifejezéssel éljünk, valamint egésze egyszerűen Aranymálna esélyes, mégis szórakoztat. Ismerünk még néhány ilyet, a Waterword is a világ legrosszabb filmjeinek listáján szerepel, mégis roppant szórakoztató és sokan nem értik, mit keres azon a listán.

De térjünk vissza az eredeti témához, a Suicide Sqadhoz!

Annak, aki esetleg még nem ismeri a filmet, most elmeséljük nagyvonalakban a lényeget. A DC Univerzum világában szuperhősök és szupergonosztevők élnek közöttünk, aki, a görög és római Istenekhez hasonlatosan önkényes játékot űznek egymással, az emberek pedig csak közönséges figurák, eszközök mindehhez. A film abban az időben játszódik, mikor Superman meghalt és az utána tátongó űrt valahogy ki kellett tölteni, hiszen mi van akkor, ha egy szuperlény az emberek ellen fordul és nincs senki vagy semmi, aki, vagy ami védelmet jelentene ellene? Valaki fejéből kipattan az ötlet, hogy összeverbuváljon egy feláldozható, de ádáz csapatot a világ legelvetemültebb, legótvarabb bűnözőiből, akiknek nincs veszteni valója, ám ha jó szolgálatot tesznek, enyhítenek büntetésükön. Érdekes már itt a dolog, hiszen hogyan lehetne bennük megbízni? Hát persze, mindegyiket van mivel zsarolni. Rendben, ez megmagyarázva.

A csapat nagyon összevissza. Áll egy bérgyilkosból, aki a világ legzseniálisabb mesterlövésze, áll egy őrült tolvajból, aki eszes, sunyi és bármire képes, áll egy szörnyek bélyegzett mutánsból, aki erős, és félelmetes, áll egy emberfeletti képességgel megáldott tűzgyújtó utcai bandavezérből, egy férj nélkül maradt, bosszúszomjas japán kardforgató nőből, valamint a csapat tagját képezi a borzalmasan elvetemült, őrült nőszemély, Harley Quinn, Joker barátnője, aki egyébként sokak szerint az egyetlen értékelhető karakter. Ők alkotnak egy sereget egy céltudatos és megbízhatónak ítélt katonával az élen, aki, mint kiderül majd, nem is annyira az emberiség sorsa érdekel. De hát ilyen a szerelem. Egészen ostoba módon elszabadul egy természetfeletti erő, mely az emberiségre kíván törni, hogy elsöpörje azt a Föld színéről és ezt a díszes társaságot küldik ellene.

Ennyi az alaptörténet, ám tulajdonképpen mindenkiben Joker és Harley Quinn marad meg, semmi más. Jared Leto alakítja Jokert és bár olyan döbbenetes felkészülést produkált a színész, amit a legnagyobbak szoktak, mégis kivágták a jeleneteinek nagy részét. Pedig a legütősebb figura messze az egész filmben. Mellette természetesen barátnője, Harley Quinn rúghat labdába, a többiek pedig megmaradnak jó karakternek, akikből sokkal többet is ki lehetett volna hozni.

Ugyanez igaz az egész filmre. Jó történet, jó karakterek, szuper lehetőségek, mégsem sikerült nagyot alkotni. Tulajdonképpen egy feledhető film, amiről jól elmondhatjuk, hogy mennyire rossz volt, de mivel nem igényel túl nagy agymunkát, nem terhel meg, de minden negatívuma ellenére tud szórakoztatni, mégis megnézzük majd még egyszer.

A DC Univerzum nem teljesít jól, filmjei nagyon sok rossz véleményt kapnak a nagyközönségtől és a szakmától is, mégis elég sok film fog még készülni, reménykedjünk a többinél összeszedettebb forgatókönyvvel állnak majd elő és a karakterek sem lesznek olyan szedett-vedettek. Ezek mellett reménykedjünk abban is, hogy a párbeszédektől nem akarjuk majd hajunkat tépni, valamint az Imax adta zseniális lehetőségek kiaknázásra kerülnek.

Érdekes, hogy valóban talán Jared Leto végzett érdemi munkát az összes ember közül, aki a filmmel kapcsolatba került, mégis alig látható, bár azért a jelenléte folyamatosan érzékelhető, hiszen szerelme Harley egyfolytában őrá vár. Leto olyan messzire ment a karakter átélésében, hogy a többi színésszel nem tartotta a kapcsolatot, de beszélt őrültekkel, járt pszichiátrián és a Harley Quinnt alakító színésznőnek, Margot Robbie-nak küldött egy szerelmes levelet, mellé egy élő patkányt ajándékba. Margot Robbie megtartotta az állatot. Nos ez a nagy felhajtás talán mégis megérte, hiszen az egész filmből e két szereplő az, ami maradandó nyomot képes hagyni. A fő történet nem annyira erős, így a valós fő szálat Joker és Harley húzza végig a filmen. Jobban kellett volna rájuk építeni, akkor talán nem lenne ilyen rossz sajtója a filmnek.

Az Imax sokat lendített a mozi, mint szórakoztatás és pénzcsinálás fennmaradásán és bár David Ayer és csapata nem hozta ki a maximumot e téren sem a DC Comics karaktereire épülő 3. DC moziuniverzum filmből, mégis megéri beülni miatta a nagyvásznasba, persze ez egy kissé szubjektív vélemény.

A Cápa mozifilm minden kétséget kizáróan kultikus darabként vonult be a köztudatba, és idestova 40 évvel ezelőtt képes volt maximálisan körüljárni egy cápatámadás körüli lehetőségeket. Habár a múltban számtalan film próbált meg feldolgozni cápás témát, összességében azonban egyik sem volt maradandó, azonban A zátony most megmutatja, hogy van még elég potenciál ebben az egész témában, csak egy kicsit új oldalról kell megközelíteni az egészet.

Ez az új megközelítést a mű elsődlegesen annak köszönheti, hogy egy olyan rendezőt kapott Jaume Collet-Serra személyében, akinek minden egyes alkotásából csak úgy süt a melankólia és a sötétség, miközben a Viasztestek című debütálása az egyik modernkori horror-klasszisok között kapott helyet. Ehhez mérten A zátony messze nem ilyen, inkább egy színes és egyáltalán nem komor, inkább feszült alkotás, amely Blake Lively-vel a főszerepben sokak számára okozhat kellemes perceket.

A zátony főhőse Nancy, aki nem csak nagyon szeret, hanem természetesen nagyon jól is tud szörfözni. Hogy szenvedélyének hódolhasson, a lány gondol egy merészet, és lelép Mexikóba, hogy olyan helyeken szörfözhessen, ahol senki más nem láthatja, ezáltal csak ő lehet és a hullámok. Egyszer régen, édesanyja mesélt egy gyönyörű mexikói öbölről, amelyet Nancy most felkeresett, és a saját szemei előtt valóban olyan szépnek látta, mint korábban anyja meséiben, amelyek most különösen fontosak lettek számára, hiszen legfontosabb hozzátartozóját éppen a közelmúltban veszítette el.

Az öböl azonnal megtetszik Nancy-nek, habár két fiatal helyi fiútól csakhamar megtudja, hogy igazából semmi sem történik itt, a hely rendkívül nyugalmas, éppen ezért igyekszik mindenki messzire elkerülni: helyiek és turisták egyaránt. Hősnőnk azonban csakhamar rádöbben, hogy a két fiú hazudott neki, miután ugyanis leszáll az éj, az öböl váratlanul teljesen kiürül, és Nancy magára marad.

Habár minden jel baljós, a főhősnő nem igazán enged a nyomásnak, és még egyszer visszamerészkedik a vízbe, ahol egészen látványos pillanatokat láthatunk Blake Lively látványosan kidolgozott, mondhatni tökéletes testéből, majd felbukkan a probléma forrása, egy közeli bálnatetem. Mivel Nancy korábban még soha nem látott ilyen közelről bálnát, ezért közelebb merészkedik hozzá, azonban ekkor még csak nem is sejti, hogy ez lehet a veszte, hiszen a bálna teteméből egy veszélyes cápa falatozik, aki rögtön rátámad a lányra, amint észreveszi, hogy eledele körül lebzsel.

Ez az a pont, ahol A zátony egy hatalmas fordulatot vesz, hiszen miután a cápa megtámadja a lányt, az majdnem otthagyja a fogát, hiszen csúnyán beveri a fejét, a lábát, a kezét, a fenevad pedig még bele is harap egyet a combjába. Habár a lány kiszabadul a cápa fogsora közül, a partig nem jut el, így kénytelen felkapaszkodni egy zátonyra, ahol a szörnyeteg bár nem éri el, azonban nem is engedi ki a partra, így megindul a macska-egér játék az életben maradásért.

A zátony tipikus példája az egyszereplős filmeknek – Számkivetett például –, ezáltal alig néhány négyzetméteren zajlik a cselekmény, ami ennek ellenére is páratlan izgalmakat, hovatovább feszült pillanatokat garantál számunkra, miközben a csapdába került lány mindent elkövet annak érdekében, hogy túlélje a megpróbáltatásokat, ezáltal bár vérzését elállítja, de ha nem talál ki valamit, a kis zátonyon leli halálát. Nancy első kiszemeltje egy közeli bója, aminek az előnye az, hogy emberek alkották, ennek megfelelően talán hősünk össze tudna szedni róla valami használhatót, de mivel legalább 40 méterre található, ezért az odajutás minden lesz, csak éppen egyszerű nem.

A történetbe közbe-közbe azért befut pár mellékszereplő is, ezáltal néhány cápaeledel, akik bár megpróbálnak segíteni Nancy-nek, csakhamar a cápa fogai között végzik, így a lány végül teljesen magára marad, miközben a cápa mellett meg kell küzdeni a vízhiánnyal, a medúzákkal, és míg napközben a forróság, addig éjszaka a nagy hideg keseríti meg életét.

Habár mindez leírva talán unalmasnak hangzik – pláne egy másfél órás filmtől –, a jó színészi játék, a folyamatosan pergő történet és az állandó feszültség azonban együttesen képes nagyszerűen működni. Habár tény, hogy a legtöbb hasonló témájú filmmel együtt itt is találhatunk bődületes butaságokat, sőt irreális dolgokat is – elegendő csak magára a cápára gondolni, aki nem éppen egy túl kitartó állat –, de a film még ennek ellenére is nagyon jó működik.

A zátony nem egy tipikus horror, sőt mi több, egyáltalán nem is horror, de egy érdekes és izgalmas thrillerként vagy drámaként nagyon jól szórakozhatunk rajta, pláne úgy, hogy a sztori egyáltalán nem válik vontatottá, sem unalmassá, ezáltal képes a legendás Cápa örökébe lépni, hovatovább kenterbe verni az utóbbi évek szinte összes cápás filmjét.

Állandó téma, hogy moziban vagy otthon jobb-e filmet nézni. Rengeteg pro és kontra érvet lehet felsorakoztatni mindkét megoldás mellett, de az esetek többségében csupán a személyes igények döntenek. Van, aki szereti a mozit, van, aki nem szereti, van, aki imádja és van, aki rosszul van még annak gondolatától is, hogy egy nagy teremben, sok más emberrel együtt kell majd filmet néznie a sok fény és hanghatás elviselésével. Nem vagyunk egyformák, még jó, hogy semmi sem kötelező.

Az otthoni szórakoztatóelektronikai termékek ugrásszerű fejlődésével a sima mozi már egyáltalán nem adott akkora élményt, amiért érdemes lett volna az otthoni nagyképernyő előtt álló kanapéról átülni egy mozi székébe. Ekkor jött a 3D lehetőség, ami ismét bevonzotta az embereket, ám nagyon hamar kiderült, hogy ez sem lesz elég. A technika fejlődik megállíthatatlanul és a piac igyekszik minél több profitot termelni, ezért nagyon hamar megjelentek a 3D televíziók is.

Az otthoni filmnézés élménye, ha megvan rá a megfelelő technikai háttér, vetekszik egy mozis élménnyel, hiszen kényelmet kapunk mellé és a lehetőséget az irányításra. Na de mi van akkor, mikor megjelenik egy új mozi típus? Új televíziókat gyártunk? Az Imax megjelenésével ismét előtérbe helyeződött a mozi, hiszen a hatalmas vászonméret és a különleges technika, amivel az Imaxban is vetített filmek készülnek, most még elképzelhetetlen az otthoni filmnézéshez. Gondoljunk csak bele, az első nagy durranás az Avatar volt, amit meg lehet nézni otthon, meg lehet nézni kis képernyőn, mégis teljesen más élményt ad a nagyvásznas 3D-ben. Ma már sorra készülnek Imax technikával a filmek, zavarba ejtően hatásos jelenetekkel, döbbenetes effektekkel, amiket otthon biztosan nem tudnunk még egy ideig produkálni.

A Avatart hatalmas várakozás előzte meg és óriási durranásnak számított, hiszen előtte még nem készült film ilyen technikával. James Cameron szeret mindig nagyot alkotni és állandóan a filmtörténet nagykönyvébe írná magát. A Avatarral úgy nézett ki, ismét sikerül neki, de ami akkor nagy szám volt, mára már kissé kevésnek tűnne. Gyenge történet, sok-sok látvány, ez így még rendben is volna, ám sajnos nem használtak ki minden, Imax technika adta lehetőséget, ami a később jövő filmeknél jobban alkalmaztak. Bár mindennek ellenére az Avatart mindenki ismeri és várjuk a folytatást.

De térjünk vissza az eredeti témához: Mozi vagy televízió otthon?

Eltekintve attól a néhány filmtől, ami gyenge forgatókönyvvel, nem a legszerencsésebb rendezésben készül, de az Imax élmény mindezt megbocsáthatóvá teszi, minden más megnézhető otthon is. A mozimániások biztosan ellenkeznek eme kijelentést olvasva, de az otthoni filmezésnek is rengeteg előnye van, ami lehet, hogy sokaknál többet nyom a latba, mint a mozi pozitívumai.

Természetesen nem azt mondjuk, hogy az otthoni filmezés mellett kell letenni a voksot, hiszen a mozi hatalmas élményt nyújthat, ha jó a film, ha jók az effektek, ha kellő mértékben és minőségben kihasználják például az Imax adta lehetőségeket. De nem kell furán nézni arra sem, aki inkább otthon leül a kanapéra, vagy a pihe-puha szőnyegre és popcornt készít a mikróban, hogy nyugis körülmények között élvezhesse a movie-t.

Milyen előnyökkel jár, ha otthon filmezel? Például a lábadat sem kell kitenned sehová, így egy fárasztó nap után tényleg pihenés lehet egy film megnézése. Biztosan vannak olyanok, akiknek a kikapcsolódást azt jelenti, ha kimozdulhatnak otthonról, de ha alig vagyunk otthon, jól jöhet egy kis pizsiparty. Bár Avatart nézni nem biztos, hogy egy ilyen alkalommal érdemes.

Ha otthon filmezel, te szabod meg, mikor kezdődik a film, tartasz-e szünetet, és ha igen, mikor. Nagyon nagy előny a mai rohanó világban a tény, hogy nem neked kell igazodnod egy fix időponthoz, hanem az eseményeket te igazítod saját igényeidnek megfelelően. Mekkora könnyebbség, ha mosdóba kell menni és emiatt nem maradsz le a filmről, vagy inkább nem mész ki, nehogy lemaradj, de figyelmed felét az teszi, hogy „Jaj, de kell már!” Otthon ilyen nincs, egy gombnyomás és már mehetsz is, ahová akarsz, a film megvár. Kiváló példa erre, hogy mikor az Avatárban repülnek a lebegő szigetek között, te kimész mosdóba. Mire visszaérsz, már szó sincs a szigetekről és lemaradtál róla. A film végén nálad épp hiányzott egy kis élmény ahhoz, hogy igazán jól szórakozz, de meglehetett volna, ha nem hagyod ott tíz perce a termet. Biztosan mindenki járt már így vagy hasonlóan. Ráadásul nagyon ferde szemmel tudnak nézni az emberre, ha végigverekedi magát a mellette ülők során. Ez természetes, hiszen senki nem szereti, ha megzavarják, miközben érdeklődéssel figyel valamit, néz egy filmet, hallgat egy zenét vagy a kettőt egyszerre.

Szintén nagy előny, hogy nem fog senki a füledbe ropogtatni nachost és nem szürcsölnek kólát, miközben te nyugodtan néznéd a filmet.

Egyáltalán nem utolsó sorban otthon filmet nézni nagyjából ingyen van. Ha megvetted már a készüléket, megvan a film is, amit néznél, pluszköltség csak az a kevés kis áram, amit a készüléked közben fogyaszt. Számos lehetőséged van még a DVD megvásárlásán kívül, sőt ma már legtöbben nem vesznek kézzel fogható formátumban filmet, inkább fizetnek érte a szolgáltatónak egy inkább jelképesnek mondható összeget és kikölcsönzik egyetlen gombnyomással a fotelben ülve.

Nagyon sokan a letöltés mellett döntenek, ami számos szempontból vitatható dolog, de tény, hogy jelentős részben a letöltött filmeket nézzük otthon.

Nem tudományos jelleggel, de azért elég hatékonyan számos előnyét felsoroltuk és kifejtettük az otthoni filmnézésnek, ám le kell szögeznünk, hogy sok filmnél a kisebb képernyő, az Imax hiánya a filmélmény rovására megy. A Avatar is ilyen volt, és még sorolhatnánk a filmeket, melyek értékének jelentős részét az Imax élmény teszi ki. Talán a legjobb módszer, ha a látványos filmekért mégiscsak ellátogatunk valamelyik moziba.