A Cápa mozifilm minden kétséget kizáróan kultikus darabként vonult be a köztudatba, és idestova 40 évvel ezelőtt képes volt maximálisan körüljárni egy cápatámadás körüli lehetőségeket. Habár a múltban számtalan film próbált meg feldolgozni cápás témát, összességében azonban egyik sem volt maradandó, azonban A zátony most megmutatja, hogy van még elég potenciál ebben az egész témában, csak egy kicsit új oldalról kell megközelíteni az egészet.
Ez az új megközelítést a mű elsődlegesen annak köszönheti, hogy egy olyan rendezőt kapott Jaume Collet-Serra személyében, akinek minden egyes alkotásából csak úgy süt a melankólia és a sötétség, miközben a Viasztestek című debütálása az egyik modernkori horror-klasszisok között kapott helyet. Ehhez mérten A zátony messze nem ilyen, inkább egy színes és egyáltalán nem komor, inkább feszült alkotás, amely Blake Lively-vel a főszerepben sokak számára okozhat kellemes perceket.
A zátony főhőse Nancy, aki nem csak nagyon szeret, hanem természetesen nagyon jól is tud szörfözni. Hogy szenvedélyének hódolhasson, a lány gondol egy merészet, és lelép Mexikóba, hogy olyan helyeken szörfözhessen, ahol senki más nem láthatja, ezáltal csak ő lehet és a hullámok. Egyszer régen, édesanyja mesélt egy gyönyörű mexikói öbölről, amelyet Nancy most felkeresett, és a saját szemei előtt valóban olyan szépnek látta, mint korábban anyja meséiben, amelyek most különösen fontosak lettek számára, hiszen legfontosabb hozzátartozóját éppen a közelmúltban veszítette el.
Az öböl azonnal megtetszik Nancy-nek, habár két fiatal helyi fiútól csakhamar megtudja, hogy igazából semmi sem történik itt, a hely rendkívül nyugalmas, éppen ezért igyekszik mindenki messzire elkerülni: helyiek és turisták egyaránt. Hősnőnk azonban csakhamar rádöbben, hogy a két fiú hazudott neki, miután ugyanis leszáll az éj, az öböl váratlanul teljesen kiürül, és Nancy magára marad.
Habár minden jel baljós, a főhősnő nem igazán enged a nyomásnak, és még egyszer visszamerészkedik a vízbe, ahol egészen látványos pillanatokat láthatunk Blake Lively látványosan kidolgozott, mondhatni tökéletes testéből, majd felbukkan a probléma forrása, egy közeli bálnatetem. Mivel Nancy korábban még soha nem látott ilyen közelről bálnát, ezért közelebb merészkedik hozzá, azonban ekkor még csak nem is sejti, hogy ez lehet a veszte, hiszen a bálna teteméből egy veszélyes cápa falatozik, aki rögtön rátámad a lányra, amint észreveszi, hogy eledele körül lebzsel.
Ez az a pont, ahol A zátony egy hatalmas fordulatot vesz, hiszen miután a cápa megtámadja a lányt, az majdnem otthagyja a fogát, hiszen csúnyán beveri a fejét, a lábát, a kezét, a fenevad pedig még bele is harap egyet a combjába. Habár a lány kiszabadul a cápa fogsora közül, a partig nem jut el, így kénytelen felkapaszkodni egy zátonyra, ahol a szörnyeteg bár nem éri el, azonban nem is engedi ki a partra, így megindul a macska-egér játék az életben maradásért.
A zátony tipikus példája az egyszereplős filmeknek – Számkivetett például –, ezáltal alig néhány négyzetméteren zajlik a cselekmény, ami ennek ellenére is páratlan izgalmakat, hovatovább feszült pillanatokat garantál számunkra, miközben a csapdába került lány mindent elkövet annak érdekében, hogy túlélje a megpróbáltatásokat, ezáltal bár vérzését elállítja, de ha nem talál ki valamit, a kis zátonyon leli halálát. Nancy első kiszemeltje egy közeli bója, aminek az előnye az, hogy emberek alkották, ennek megfelelően talán hősünk össze tudna szedni róla valami használhatót, de mivel legalább 40 méterre található, ezért az odajutás minden lesz, csak éppen egyszerű nem.
A történetbe közbe-közbe azért befut pár mellékszereplő is, ezáltal néhány cápaeledel, akik bár megpróbálnak segíteni Nancy-nek, csakhamar a cápa fogai között végzik, így a lány végül teljesen magára marad, miközben a cápa mellett meg kell küzdeni a vízhiánnyal, a medúzákkal, és míg napközben a forróság, addig éjszaka a nagy hideg keseríti meg életét.
Habár mindez leírva talán unalmasnak hangzik – pláne egy másfél órás filmtől –, a jó színészi játék, a folyamatosan pergő történet és az állandó feszültség azonban együttesen képes nagyszerűen működni. Habár tény, hogy a legtöbb hasonló témájú filmmel együtt itt is találhatunk bődületes butaságokat, sőt irreális dolgokat is – elegendő csak magára a cápára gondolni, aki nem éppen egy túl kitartó állat –, de a film még ennek ellenére is nagyon jó működik.
A zátony nem egy tipikus horror, sőt mi több, egyáltalán nem is horror, de egy érdekes és izgalmas thrillerként vagy drámaként nagyon jól szórakozhatunk rajta, pláne úgy, hogy a sztori egyáltalán nem válik vontatottá, sem unalmassá, ezáltal képes a legendás Cápa örökébe lépni, hovatovább kenterbe verni az utóbbi évek szinte összes cápás filmjét.
